amikor így kínlódom. Minden percben más a bajom.
Mikor már éppen eszembe sem jutottak azok a dolgok amiken örlődtem a hetekben, mikor azt hinném, talán lassan sikerült befejeznem az önmarcangolást, akkor jönnek az álmok.
Álomoban először folyton csak kerestél. Beszéltünk, de semmi különös nem volt. Aztán volt egy pont, amikor kezdtem bízni benned. Aludtál mellettem, semmit sem csináltunk, alig értél hozzám, alig-alig félve öleltél át. És ezen a ponton megválozott valami. Már én kerestelek és te nem. Aztán felébredtem.
Lehet, nem is álmodtam?
