akkor az most tényleg bejött.
A "kis családnak" vagyis a lakóközössgénak egyre jobban megy.
- Mindenkinek van munkája,
- Mindenki egyre jobban keres,
- Mindenkinek van pasija/nője (természetesen az én kivételemmel :) )
- És ha minden jól megy egy éjszakát töltünk még itt, aztán 106, azaz százhat nm vár minket, egy olyan helyen, ahonnan a munkahelyre tavasztól gyalog is kényelmesen be tudok sétálni...
Akkor most tényleg lehet lassan irígynek lenni, és utálni minket ezért, merthogy gyanús, hogy életünk egyik legjobb időszaka elé nézünk...
(Akkor már csak annyit kérnék, mert az elégedetlenségem persze örök, hogy költözhessek ki néhány hónapra Afrikába, és végre legyen nagyon-nagyon-nagyon szerelmes valakibe, aki minimum imád és kivételesen nincs valami egetrengető oka, hogy ne legyünk együtt.)
