neked, hogy hiszek a sorsban, a karmában, és abban, hogy vannak emberek akik nem véletlenül találkoznak egymással. Van, hogy az illető csak epizódszerepet kap a másik életében, viszont fontos dolgot kell megtanulnia a másiktól.
Akkor azt hittem, hogy nekem kell valamit tőled megtanulnom, te fogsz valamire ráébreszteni, aztán voltak pillanatok, amikor kételkedtem benne, hogy bármi értelme is lett volna ennek, és mindezt csak az élet gonosz játékaként fogtam fel. Lehet azonban, hogy ha valakinek tanulnia, vagy ráébrednie kell valakinek az te leszel... Lehet.
Talán csak arra kellene, hogy valaki ráébresszen végre, tanulj meg álmodni. Mert, úgy gondolom ez a legnagyobb hibád. Hogy sokkal több lehetne benned, mint amennyi most vagy. Hogy nem arra vagy hivatott, hogy úgyan fontos, de mégis aprócska dolgokkal foglalkozz, hanem sokkal több van benned. Hogy ha elég sokat tanulsz és tapasztalsz, egy idő után sokkal nagyobb léptékben tudnál változtatni a dolgokon: nem egy-egy ember életén, hanem akár rendszer szintjén is.
Nem tudom ki volt az aki elhitette veled, hogy ez az út, amit magadnak szántál elég, de ideje lenne rájönni, hogy ha tudnál, sokkal több lenne az ami neked járna. Nézz magadba. Tudod, hogy így van.
Tudom, hogy félsz. Lehet, hogy ebben egymás ellenpólusai vagyunk, de mégis sokban hasonlítunk. Tudom, hogy nehéz elkezdeni, nekem is az volt. De akárhányszor valami fontos döntést hozok, mindig arra gondolok, hogy mondjuk 50 év múlva sajnálnám-e ha ezt nem mertem volna megtenni. Hogy ha majd öreg leszek, fájna-e hogy nem mertem megpróbálni. Mert, lehet, hogy csak akkor jössz rá, hogy ha veszítessz még mindig sokkal jobb, mint ha végig azon rágódnál, hogy mi lett volna ha...
És ne... ne bújj mindenféle beszédhibák mögé. Kifogások mindig vannak. Az, hogy mit teszel meg, hogy felülemelkedj rajtuk meg csak a te döntésed.
Szóval, lehet, hogy a kettőnk kapcsolata nem is kettőnkről szól. Talán... És tudom, hogy néhány sor kevés ahhoz, hogy ráébredj, de talán mégis elgondolkodtat.
Talán...
