ráérek 31-én délután az éves számvetést is leírom, már csak azért is hogy maradjon nyoma, amúgy gyorsan elfelejteném mi is volt 2010-ben.
Reggel felkeltem, elugrottam egy csomagért amit estére vittem, elkészítettem az orosz hússalátát, ami szintén estére kellett. Csak az, ami ilyenkor szokásos... Egykis face, gyors összekapás Gy-vel. Nem értette, miért is ajánlottam fel annak idején a barátnőjének, hogy ha megint bepróbálkozik nálam szólok neki. Érthető persze, senki nem szereti ha beköpik, vagy csak akarják... A számonkérést ellenben én nem viselem el (főként tőle), magyarázkodni meg szintén utálok, így kissé ingerülten elmagyaráztam, hogy ha eddig jónéhány barátnője előtt hallgattam, mint a sír akkor nekem ezután sincs szükségem arra, hogy bajt csináljak. Egyszerűen csak felesleges viharnak érzem a biliben. De már a feltételezés is sértő volt a részéről. Senkit nem keverek bajba feleslegesen... Gyorsan elköszönt, persze még mindig dühös volt. Ha végeztünk is, végre lehet készülődni.
A teljes történethez hozzátartozik, hogy a lányt rég ismerem és alapvetően a semleges és szimpatikus között ingadozott. Tisztában voltam vele, hogy randiznak, beszélgettem vele, elmondtam, hogy ne lepődjön meg, de van közös múltunk, és hogy Gy nem csak helyes és kedves, de nem is buta ember. Tökéletes lenne, ha nem lenne annyira hűtlen. Egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogyan is reagál, ha felajánlom, hogy szólok, ha keres és többet is szeretne haverkodásnál. A válasz az ajánlatomra igen tanulságos volt: ha Gy próbálkozna nálam, arról NEM szeretne inkább tudni. Tanulságos, mert kiderült, hogy egy hosszú, boldog, hazugságokban gazdag kapcsolat elé néznek.
Persze mért is lenne ilyen egyszerű a dolog, később kiderült, hogy a lány rettentő féltékeny(okkal), és ráadásul főként rám (hülyeség). A boszorkényüldözéseket pedig nem szeretem, főleg ha én vagyok a tárgya. És fontos tudni, őt csak kölcsönbe veszem/kapom mindig, és minden egyes barátnője előtt (akinek egy csöpp esze is van) nyílt titok volt a hűtlensége. Míg világ a világ képtelen lesz hűséges maradni. Mindez az ő döntése, nem én keresem. Vagy vállalod öt így, vagy bele se kezd. Szóval, ha te főzted anyukám, akkor edd is meg...
Egyáltalán nem nagy love story a miénk, de hogy mégis mi ez... ne kérdezzétek, én sem értem, miért tart ez már ilyen hosszú időn és ennyi barátnőjén keresztül. Tény, hogy kötődöm hozzá, de soha nem vállalnék fel semmi komolyabbat vele, annyi eszem azért van. Ő sem velem, annyi esze azért van... És nemcsak a hűtlenség miatt, de a tűz és tűz párosítás vagy vihart kavarna. Lehet, sokmindenki megégne miatta, persze ez is az oka, amiért ennyire vonz. Dehát mindegy is, most egész jól bírja, már rég nem keresett. Lehet, mégsem igaz hogy kurvából nem lesz szalonna?
Egy gyors zuhany meg hajmosás, meg egykis szőrtelenítés és nyugi... Kakaóvaj a lábamra és a karomra, és minden testrészemre... Aztán kopognak, nyilván anya, de mit akar? amúgy is azt hittem alszik, nem szabad, ne gyere be, legalább egy köpenyt felveszek, igen, most jöhetsz. És a szábám ajtaja előtt Ő állt. Francba, imádom az ilyen meglepiket. És végre a boszorkányüldözés sem ok nélkül folyik.
Hogy az utóbbi öt hónapban tényleg sikerült neki megállnia először nem hittem el, ma kicsit elbizonytalanodtam. Mikor szóltam neki, hogy itthagyta a kesztyűjét közölte, hogy nem tud beszélni velem mert ideges, (szóltam, hogy beszélgetni eszemben sincs, de egy kestyű minusz neki, és egy egyszerű kötött kesztyű nyilván egyikünknek sem ér meg egy buszozást ebben a hidegben) aztán egész nap mindenféle kedves képet, linket postolt a lány üzenőfalára. Mintha bűntudata lenne?
